Jánosi Tomival a Barca meccs után

Publikálva: 2023. október 18.

 

Vasárnap Tomi csapata hazai pályán fogadta a Barcelonát. Ebből az alkalomból hívtuk fel hétfő este.

Edzés után beszélgetünk. Egy ilyen vasárnapi rangadó után alig 24 órával milyen az edzés?

– Természetesen könnyedebb, mint mondjuk egy szombati találkozó után. Saját súlyos erőnléti munka és nyújtások voltak, de én még ott maradtam egy kicsit kapura lővöldözni is. Elsőre jólesett volna egy nap pihenő, de így az edzés után azt mondhatom jó volt átmozgatni magunkat.

Ma megnéztem a meccsről készített nagyon jó összefoglalót és leesett az állam a bevonulási ceremóniától.

– Nálunk ennek mindig megadják a módját, de ha nem is mindenütt, de sok helyen van ilyen jellegű kezdés. Bevonulnak a vendégek, aztán lekapcsolják a fényeket és mi jövünk. Mindenkinek van egy maga választotta zenéje és arra futunk be. Mire elhangzik a meccs kezdetét jelző sípszó, már üzemi hőmérsékleten vagyunk:) (a meccs összefoglalóját itt lehet elérni: https://www.asobal.es/estadisticas/35404926/)

Meséljen egy kicsit a felkészülésről. Más volt, mint egy „sima” meccs előtt?

– Persze a fejünkbe volt, hogy kik jönnek, de normál menetben készültünk. Talán a visszarendeződésre, a visszafutásokra hívták fel külön a figyelmünket. Nem csak a Barca miatt, hanem a következő két ellenfelünk is nagyon szeret élni a lerohanásokkal. Egy Barcelona ellen meg igazán jól lehet ezt élesben gyakorolni. Úgy érzem ezzel nem is volt bajunk a meccsen. Természetesen a drukkereink is készültek a meccsre – bár Ők ezt szinte minden hazaira megteszik – de egy Barca itt is Barca.

Egy magyar játékos – hacsak nem szegedi, vagy veszprémi – nem kerül szembe a katalán sztárokkal, hacsak nem szerződik Spanyolországba. Maga, hogy volt ezzel?

– Nekem ez már akkor átfutott a fejemen, amikor szóba került, hogy az Asobalba szerződhetek. Milyenek élőben? Mekkorák ezek a sztárok szemtől szembe? Aztán itt kint tudatosult bennem, hogy ez október közepén a valóság lesz. Nagyon vártam egész héten, volt bennem egy olyan láz, mint az ünnepek előtt. Aztán lehet, hogy éppen az egész hetes készülődés miatt pont a meccs napján lenyugodtam és úgy készültem az estére, mint ahogy általában szoktam egy mérkőzésre. Várakozva, de nem túlizgulva.

Mondja Tamás amikor felugrik lőni és szemben a kapuban egy Perez de Vargas, vagy egy Emil Nielsen áll, akkor átfut a gondolat, hogy kit kell majd becsapnom a lövésemmel?

– Támadás során, az egy, az egyezésre, vagy a lövésre készülve erre nincs idő. Akkor a feladatra koncentrál az ember, annak a jó kivitelezésére figyelek. Védekezésben már más a helyzet. Akkor látja az ember, hogy egy Dika Mem jön szemben. Akkor rá kell koncentrálni, hogy mit csinál, merre mozdul a csuklója, mire reagáljak. Vagyis akkor ott a sztár szemtől szemben, de akkor meg azt figyelem, hogy mit csinál és nem az jár a fejemben, hogy Őt eddig csak a tévében láttam.

A meccset végig követve, úgy a 35. percig – talán a kezdés öt percét leszámítva – tapadtak a katalánokra, aztán sikerült csak kialakítaniuk azt a különbséget ami a meccs végéig megmaradt (36:28 lett a Barca javára a meccs) Az elmúlt évek legszorosabb meccsét játszották velük és a Barca ennél nagyobb arányban szokta a középcsapatokat „elintézni”.
– Így pontosan nem is emlékszem a meccs alakulására. A meccs közben csak azt éreztem, hogy nem vagyunk alárendelt szerepben és igyekeztünk mindenben kiszolgálni a közönségünket. Nekem három lövésemből egy gólom született. Nielsen hárította az első félidős próbálkozásomat. A másodikban az egyes és a kettes közé betörve a hatosról sikerült bevennem Vargas hálóját. Volt egy 12 méterről ellőtt labdám ami a kapufán csattant. Ha az bemegy, az nagyon szép lett volna.

Legközelebb hová utaznak?

– Baszkföldre, Torralavegába egy igazi négypontos meccsre. Nagyon készülünk, egy fontos meccs lesz.

Nézem a térképet. A Google 886,-km távot jelez és több mint nyolc órára teszi az utat. Tulajdonképpen átlósan átszelik az országot. Apropos, hogyan zajlik egy ilyen hosszú út? Miként lehet a lehető legfrissebben megérkezni?

– A buszon mindenkinek egy sor ülés áll a rendelkezésre, kettő-kettő a középső úttal elválasztva. Van egy spéci matracunk, amit ide kiteríthetünk és le tudunk pihenni. Az út elején még beszélgetünk, nézzük a tájat, mennek a telefonos játékok. Majd jön egy pihenő egy benzinkútnál és ezt követi a szieszta, amikor előkerülnek a matracok. Így nem törődötten érkezünk meg.

Megismerik már magát a városban?

– Mi az hogy! – mondja nevetve. A viccet félretéve az volt a furcsa, hogy már a szezon előtt kértek tőlem autogramot. Puente Genil egy kisváros. Az emberek ismerik egymást. Itt a kézilabda az első vonalbeli sport. A helyi sajtó ír a csapatról, a Klub honlapját is sokan olvassák. Így amikor ideérkeztem, már tudták, hogy jövök és megismertek. A főutcán sorakoznak a teraszok, ide már reggel kiülnek az emberek a hétvégén. Mivel arra lakom, ha az utcán járok megismernek. A kis srácok nagy autogram vadászok. A Barca meccs után hazafelé sétálva, a nagy forgalomban lépésben haladó autókból többen megszólítottak, gratuláltak. Igazi mediterrán vidék, kedves, nyitott emberekkel, akik nagyon szeretik a kézit.

A hétvégén Füreden is mosoly került az arcokra.

– Tudom, hogy győztünk a Fradi ellenében. Sőt, láttam is a meccset, hisz mi csak este játszottunk. Jobban izgultam, mint a saját meccsünkön szoktam. Talán ki is izgultam magam, így a Barca elleni fellépésre már nem is maradt bennem feszültség. Nagyon örültem a győzelemnek, rá is írtam a srácokra. Egyébként is váltjuk az üzeneteket.

Így igaz Tomi, akik tudták, hogy keresni fogom, azok mind a lelkemre kötötték, hogy adjam át az üdvözletüket, de szerintem így van ezzel minden füredi drukker. Köszönöm a beszélgetést és sok sikert a következő meccsekre!

– Én is köszönöm és üdvözlöm Füredet, a füredieket!

« Vissza